Hiány, betegség, hiánybetegség

Mindig felnéztem Rá.
Nem azért, mert Ő az idősebb és magasabb. Á, dehogy!
Okos volt és szorgalmas, kedves, figyelmes, ügyes...
Sok dolgot Tőle tanultam meg.
Felnőttünk, most egymást tanítjuk.

Életünkben központi helye volt a könyveknek és ez így is maradt.
A legutóbbi találkozásunkkor is - egyebek mellett - olvasmányélményeinkről
beszélgettünk.
Ajánlottam néhány könyvet a kedvenceim közül, aztán kaptam egy levelet:

"Elkezdtem az Eric Berne  könyvet olvasni.
 Már az első oldaltól megfogott, de még keresem, hogy hol van a gerincagyam?"

/ Remélem, azóta megtaláltad! :) /

"Tudtam, hogy az elismerés, pozitív jelzés fontos az ember lelkének,
  de hogy még bele is lehet halni a hiányába - ezt nem gondoltam.
  Miért nem tanítják az iskolában és az öregekkel foglalkozóknak?
  Vagy igen? Ismerik?"

 Azt gondolom, ezt már otthon is tanítják, saját példával illusztrálják.
 Emlékezz arra, hogy Anyu és Apu mennyire figyeltek szüleikre,
 (testvéreikre, rokonaikra):
 látogatták, meghívták, tisztelték, szerették és
  - bár akkor erről még nem rendelkezett törvény -
 anyagilag is támogatták őket!
 Voltak közös programok, családi ebédek/vacsorák is.
 Gondoskodtak róluk, figyeltek rájuk!

 Az idősekkel foglalkozóknak tanítják, de hogy ki, mikor, hogyan
 alkalmazza a tanultakat, ha egyáltalán, az EMBERfüggő.

 Igen,  az elismerés,
 a pozitív jelzés,
 a szeretetteli gyengédség,
 a gondoskodás,
 az odaforduló figyelem,
 a türelem,
 a szeretet hiánya megbetegít(het)
 és halálhoz vezet(het).

 Nem is kell ahhoz túl idősnek lenni, hogy így legyen!
 Gondolj csak azokra, akik nem szimplán egyedül
 élnek ( nekik vannak barátaik, szeretteik) ,
 hanem magányosak - magányosan!

 Minél idősebb az ember, minél elhagyatottabb, kiszolgáltatottabb,
 annál rosszabb a helyzet.

 Akiknek vannak megküzdési stratégiái, kapcsolathálói,
 nem tartoztak soha az önsorsrontók közé,
 egészséges személyiségek, akik képesek érzelmeiket,
 gondolataikat, viselkedésüket jól szabályozni és
 keresik mások társaságát, a fentiekből nem szenvednek hiányt.

 Azt gondolom, Te is, én is a szerencsések közé tartozunk.

 Azért persze imádkozzunk tovább, hogy
 ép testünkben ép lélek maradjon, legyen.
 Legyünk hálásak mindazért, ami van!

 Ígértem Neked egy varázsigét,
 amit majd megírok egyszer.
 / Ez nem fenyegetés, ne ijedj meg! :) /
 Most "csak" annyit:
 SZERETLEK, Bátyó!
 (Ha meggondolod, elég jó zárszó...
   Micsoda varázsszó!)