Mindenki süt. Én is tettem egy próbát:
Fehér, teljes kiőrlésű tönköly + búza liszt (50-50%)
pirított napraforgómaggal.
Kézzel gyúrva, gyömöszölve, dagasztva, beleadva mindent, amit kell: erőt, egészséget, boldogságot, szeretetet, fáradtságot.
Itt még kel, szépen, okosan, ahogy kell.
Kicsi kenyér (50dkg-os), 2 darab zsemle.
Ízre, állagra olyan, ahogy én szeretem: elég meleg, elég sós, belül lágy, kívül ropogós.
Zseni vagyok, Anyám!
(Tudom, Lányom. - mondaná Ő, bár bizonyára mondja is, mert hallom. Hallani vélem.
Hú, de fáradt vagyok...)
Bármilyen jól sikerült, mindennapi kenyerem nem ez lesz, mert őrjöng bennem a nagy kísérletező:
csinálni megint, újra, mindig mást, mindig újat.
