2017. szeptember 1., péntek

Verőce - újra!

Ne fotózz hajnali 10-kor!

Megérkeztünk!

Itt vagyunk és oda megyünk. Látod?

Kati lóg a szeren.

Nyújtsunk!

Nyújtsunk, mert zsibbasztó volt az a 35 perces utazás!

Ide megyünk - mutatja Kati. (Ő még nem járt itt, de tudja és tudja és tudja!)

Innen jövünk és amiket közte láttunk:

A műhely (sajnos csak a rácson innen!)

Kati kérdez, kérdez és kérdez (tudásvágya elapadhatatlan!), Mészáros Zsombor mindenre tudja a választ!

Kati szerint jól mutat a kerámián a zöld és a kék, Zsombor másképp gondolja.

Híres keramikusdinasztia művészetét láthatjuk egy múzeumban. Az apa: Gorka Géza, a lánya: Gorka Lívia

és az unoka: Gorka-Focht Géza munkáit.

Melyiket szeressem? - Kati töpreng és csodálja.

Kilátás a múzeumból.

Az emeleten Szelényi Károly fotóművész képeit láttuk


Felmentünk a templomhoz. Pihenjünk! Megérdemeljük!

Mennyi lépcső! (Mennyi is? Legközelebb megszámolom.)

Lányok a tükörben. (A tükör meg a vasúti átjáró alatt. Sminkelni nem tudtunk benne...)

Kávé + Verőce szelet, előtte egy banán. Kell az energia!

Kati nyelvet öltöget, de Tóth Dávid díszkútja szebb!

Ybl Miklós építész emléktáblája...

...és szobra. Kati ismerkedik...

... én már haladnék.

Itt nyaraltunk sok-sok évig. Kati csak látogató volt olykor-olykor,

de akkor Ő is innen gyönyörködött a tájban,

innen néztük a csónakokat, hajókat, uszályokat,

a Dunát amikor áradt vagy éppen apadt,

Imádtuk a kavicsokat, a halakat, a tábortüzet. (Csak az a kagyló! Csak azt tudná feledni! )

Na, ez még nem volt itt a "mi időnk"-ben.

Most a mólónál ejtőztünk, napoztunk, hallgattuk a víz csobbanását és/vagy a csendet.

Később megnéztük a kápolnát is az Árpád úton. Gyönyörű! (Sajnáltuk, hogy nem tudtunk bemenni...)

Ezt azért elolvastuk.

Azután búcsút vettünk. ("Mikor elindul a vonat, a szívem majdnem megszakad"!) Verőce! Újra jövök, ismét jövünk!