2015. szeptember 27., vasárnap

Behelyettesíthető...

"- Beszéljünk másról.
Beszéljünk például a legyekről.
Hogy viszonyul a legyekhez...?
- Irtózom tőlük.
- Vigyázni kell az irtózattal.
Könnyen átcsaphat gyűlöletbe.
Majd rögtön utána jön az agresszió.
Később az ideológia.
S a végén legyeket üldözhet egész életében."

(Gárdos Péter Hajnali láz című könyvéből)

2015. szeptember 24., csütörtök

Hát ezért ugrálok

A súlyosan autista Naoki Higashida 13 éves volt, amikor ezt a könyvet írta.

"Kartonbillentyűzet" segítségével, a betűkre mutatva tanult meg kommunikálni.
A könyv betekintést nyújt az autisták érzés- és gondolatvilágába,
megmagyarázza az autizmussal élők viselkedését.
Bizonyítékkal szolgál arra, hogy a tehetetlennek látszó autista testbe zárva
éppolyan kíváncsi, kifinomult, sokrétűen összetett elme lakik,
mint bármelyikünkében.
Se az érzelemszegénység, se a társaságkerülés nem tünete, hanem
következménye az autizmusnak, az önkifejeződés korlátozódásának.
Megtudhatjuk, milyen autistának lenni és fogódzót kapunk ahhoz is,
hogyan segíthetünk nekik.


Sándor Erzsi így ajánlja a könyvet:

"Ha mi, állítólagos épek, ilyen kitartóan, állhatatosan, aprólékosan
próbálnánk megismerni és föltárni önmagunkat,
ilyen körültekintően próbálnánk megmagyarázni a cselekedeteinket,
miképpen azt az autista Naoki teszi,
észrevennénk, hogy milyen hibásak, tökéletlenek és fogyatékosak
vagyunk mindannyian."

Naoki Higashida
1992-ben született, az "autizmusra való hajlamot" 1998-ban állapították meg nála.
Ezután sajátos nevelési igényű gyermekek számára működtetett iskolába járt.
Tanulmányait 2011-ben fejezte be.
Több szépirodalmi és ismeretterjesztő műve is megjelent.
Munkáival díjakat nyert.
Az írás mellett előadásokat tart az autizmusról.
Naponta blogol.
Rendszeresen publikál.
Japánban él.

2015. szeptember 23., szerda

"Minden ember annyit ér, amennyit másoknak használ"

Fülöpné Nyitrai Vera a 19. Babakiállításon a III. helyen végzett.

Aki még nem ismeri, ismerje meg! Érdemes!
 
Oviskorom óta voltak babáim, amiket szívesen öltöztettem.
Már elég korán elkezdtem a babaruha készítést.
Az első darabok nyilván elég kezdetlegesre sikeredtek, de nagyon jó
elfoglaltság volt.

Anyukám a varrás iránt nem szűnő szenvedélyem miatt választotta nekem
a Kulich Gyula Ruhaipari Szakközépiskolát.
Ez az iskola az én nagykátai iskolámhoz képest óriásinak tűnt, féltem
a budapesti elvárásoktól is, de hamar megszerettem az iskola barátságos,
biztonságos légkörét és nagyon jól éreztem itt magam.
Nagyon sokat kaptam az iskolától:
alapos szakmai felkészítést,
a szakma szeretetét,
és nagyon sok segítséget a diákévek alatt.
Kiváló tanáraim voltak, akiknek nagyon sok köszönettel tartozom.

A suli 4. évében ismerkedtem meg a férjemmel, akivel 33 éve élek házasságban.
31 éves ikreink vannak, boldog családban élünk.
A gyerekek felnőttek, így újra szentelhetek időt a gyerekkori hobbimnak,
ismét elkezdtem babaruhákat varrni.
Jelenleg 20-25 darab,  más-más karakterű, de szép arcú Götz babám van
- mindegyikre más ruha bemutatását tervezem.

Néhány éve szereztem tudomást arról, hogy évente rendeznek Győrben
baba- és mackókiállítást.
Ezeket rendszeresen látogattuk lányommal és unokahúgaimmal.
Két éve neveztem először egy saját készítésű kalocsai népviseletbe öltöztetett
porcelánbabával.
(Gyerekkoromban népi táncoltam és a kedvencem a kalocsai viselet volt.)
A ruha mintáját egy nagyon régi kézimunkaújságban találtam és muszáj
volt elkészíteni!
Nagy öröm volt, hogy részt vehettem a kiállításon, bár akkor nem értem el helyezést.

Most először került Budapestre a Babakiállítás, amire az utolsó pillanatokban
neveztem. Gondoltam, hátha másokat is érdekelnének a babaruháim...
Nagyon sok anyagom van, amiket régóta őrizgetek, belelátva egy-egy
megvalósítható babaruha lehetőségét.
Aktuális kedvem, időm szerint készülnek a ruhák, a magam szórakoztatására.

A tökéletes boldogságot számomra az jelenti, ha rendben mennek a dolgok,
egészség és béke van körülöttem.
Nincsenek nagy vágyaim, ha megvan a mindennapi harmónia, akkor boldogság van.

A legnagyobb félelmem éppen ezért az, ha borul valamelyik ezek közül.
Féltem a szeretteimet, és nagyon megviselne, ha valami baj érné valamelyiküket.

Szeretem az igazi, jó kapcsolatokat.
A nyíltságot, az őszinteséget nagyra becsülöm.

Nem szeretem az erőszakot, az érdekbarátságot.

Ha módom lenne rá, többet foglalkoznék a családommal, több időt töltenék
velük és a barátaimmal is.

Kifejezett példaképeim nincsenek, de sokakra felnézek önzetlenségükért,
odaadásukért, figyelmességükért, nyíltságukért, bátorságukért...

Nem szoktam hazudni.
Az őszinteség híve vagyok.
Szeretem megbeszélni a vitás kérdéseket és helyretenni a dolgokat,
lehetőség szerint mindenki megelégedésére.

Mikor voltam a legboldogabb?
Azt hiszem, egész gyerekkoromban: megvoltak a szüleim.
Anyukám sajnos már nem él, a hiányát minden nap érzékelem.

Úgy általában boldog vagyok.
Normális, szerető család vesz körül és ez mindennél fontosabb!

Mindenevő vagyok, ha a stílus és a mondanivaló megfog.
M.C. Beaton skót írónő eddig megjelent összes krimijét olvastam - jelenleg ő a kedvencem.
Nagyon szeretem az útleírásokat.
Szívesen ajánlom Victoria Hislop A sziget című könyvét.
Egy Kréta melletti pici szigetre telepített leprások történeteit írja le.
Jártam ott turistaként. Lenyűgözött a helyszín, a történet és nagyon tetszett
a könyv is.
Nemrég került a kezembe két, remek humorral megírt, nagyon szórakoztató
könyv egy skandináv szerzőtől, Jonas Jonassontól:
A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
és Az analfabéta, aki tudott számolni.

A zeneszerzők közül Zorán, Presser, Dés László,
a festők közül Munkácsy és Paál László a kedvenceim.

Szeretek másoknak segíteni, nyugodtan ténykedni.
Egy gyerekkori emlékkönyvemben szerepel egy idézet egy régi, kedves
tanítónénimtől:
"Minden ember annyit ér, amennyit másoknak használ."
Igyekszem ennek szellemében élni és dolgozni.


Fülöpné Nyitrai Vera

Nagykátán született, 1961. szeptember 10-én.
A Kulich Gyula Ruhaipari Szakközépiskola elvégzése után
a BME-n,
a Veszprémi Egyetemen szerzett diplomát.
A Jelky András Iparművészeti Szakközépiskola tanára.

A 19. Babakiállítás III. helyezettje.






2015. szeptember 22., kedd

Móric napja van


Erről ugrott be, hogy nemrég olvastam Kertész Erzsébet A három Róza
című könyvét.

Szegény-szegény Jókay Móricz - nem volt könnyű élete!
Miután az anyai átok ellenére feleségül vette Laborfalvi Rózát,
megtudhatta, hogy' ver a magyarok Istene: (színész)nővel és nagyon.

Pedig milyen jó ember volt a "nagy magyar mesemondó".
Laborfalvi Róza törvénytelen lányának, a 2. Rózának lányát,
az (ismét csak Rózának keresztelt és szintén törvénytelen)
unokát még örökbe is fogadta.

Jókai Róza - Feszty Árpád festőművész (tudjátok, a "körképes") felesége - volt
az egyetlen Róza, aki igazán szerette is Jókait.
Laborfalvi Róza halálát követően egy házban is éltek, békében, harmóniában,
nagy szeretetben.

Amikor már azt gondolnánk, jön a boldog öregkor, akkor üt be a krach:
10 évvel L. R. halála után Jókai beleszeret a nála 55 évvel fiatalabb
Grosz (Nagy) Bellába (na, már megint egy színésznő!), feleségül is veszi,
és a jól megérdemelt nyugalom helyett utolsó évei családi kontrabontokban
telnek...

De tudjátok mit? Olvassátok el!





2015. szeptember 20., vasárnap

Babák, mackók, játékok

Dezső bácsi, a teremőr üzeni, hogy ilyen időben a legjobb program
a Kiscelli Múzeum baba-, mackó- és játékkiállítása.
Míg esik - gyönyörködsz benn,
ha kisüt a Nap - kirándulsz a környéken,
hazafelé beugorhatsz a Daubnerhez jófajta sütiért.

Ma "csak" ámuldozhatsz,
október 3-án viszont már kreatív is lehetsz:
készíthetsz rongyból babát, nemezből mackót,
játhatsz a játéksarokban.

Ha a Jelky András Művészeti Szakközépiskolához
volt, van, (bármikor) lesz közöd,
keresd meg (nem nehéz feladat, ott vannak középen)
Fülöpné Nyitrai Vera díjnyertes alkotásait!

Az sem baj, ha nem ismersz egy kiállítót sem,
a program akkor is kitűnő, csak elmarad
az a kis plusz, ami az én kicsi szívemet
megdobogtatta: örülök, hogy ismerem Verát,
sokszor láthattam munka közben,
örülhetek a sikerének,
büszke lehetek rá!



2015. szeptember 18., péntek

Úgy álljunk hozzá a dologhoz, mintha 100 évig élnénk

Hétköznapi emberekről (is) szeretnék írni, akik a hivatásuk mellett még más
dolgokhoz is éreznek erőt, kedvet és ettől válnak számomra nem hétköznapivá.
Azt mondtam Katinak, hétköznapi hősök, amin persze (mert ő Kati) jót nevetett,
"csak gyagyák" - mondta.

Együtt koptattuk a középiskola padjait és - bár nem voltunk/vagyunk sülve-főve
együtt - ez a 45 éves barátság a mai napig tart.

Életvidám, optimista, amolyan pörgős nő  - pedig keveset kapott
-azért is mindig keményen megdolgozott - , és sokat elvett tőle az élet.
Ennek ellenére vagy ezzel együtt sem hallottam
sírni-ríni-zokogni-panaszkodni-vádaskodni-ujjal másokra mutogatni.
Elesik - feláll.
Mindig képes az újrakezdésre.
Nem túlél - megél.
Mindent.
Félelmetes a humora, stílusát és őt magát vagy nagyon szeretik,
vagy éppen hogy nem, de közömbös senki nem marad, ha róla van szó.

Bár legnagyobb félelme a betegség, az egészségügyben (legtöbbet) ápolónőként
dolgozott.
Ő így bánt el mindig a félelmeivel! Szembe ment velük.
Jelenleg is azt teszi, a - számomra legnehezebbnek tűnő terepen -
daganatos, végstádiumú betegek otthoni ápolását végzi.
Többször láttam munka közben és ezért csak a csodálat hangján tudok beszélni róla!
Emberségéről, empátiájáról, toleranciájáról.

Feltettem neki is néhány kérdést, azokra válaszolt,
zárójelben az ott én vagyok, hogy
kiegészítsem, mindenki számára érthetővé tegyem Kati mondanivalóját.

- Mit jelent számodra a tökéletes boldogság?

Még nem találtam meg.
Valami mindig hiányzik (mondja és jókat vigyorog).


- Mikor, hol voltál életedben a legboldogabb?

Voltak ilyen helyzetek:
Zsolt születése (Kati elsőszülöttje),
Laci iskolába indul (ő a kisebbik fia),
Anett szép ruhában,
esküvő,
Párizs,
sikeres vizsga,
a telek - mikor szép (a sárvári, ahol sokat fáradozik azon, hogy szép legyen!),
veletek (Netti barátnőnkről és rólam beszél).

- Melyik életed legfájdalmasabb emléke?

Anett halála.  
(Kati kislánya. Az első osztályba még - magántanulóként - beíratták...)

- Melyik tulajdonságot nem szereted magadban, másokban?

Ilyen nincs. Na jó, ez vicc volt.
(Naná. Ő meg Kati.)
Türelmetlen vagyok, előbb beszélek, utána gondolkodom.
(Rengeteget változott ám régi önmagához képest! 
Sokkal megfontoltabb lett. 
Öregszik, vagy mi a manó?)
Másokban nem szeretem a fizikai, szellemi restséget, a lustaságot,
a pontatlanságot,
a kamuzást.

- Van példaképed?

 Isten.

- Szoktál hazudni?

Csak akkor, ha az igazsággal bajt okoznék.
Meg elfelejtem, hogy mit mondtam, ezért egyszerűbb az igazat mondani. :)

- Mit szeretsz magadon?

A hajamat.
(10 embernek elegendő oroszlánsörényről van szó!)

- Mit változtatnál meg magadon?

Pár centivel lehetnék magasabb.
(Vigyor, vigyor, vigyor.

Mosolyog, vigyorog, nevet, de tudom és mondja is, hogy ezzel
"sok-sok tépelődést, kínlódást, gyötrődést, ki- és befordulást" leplez...)

- Ha hiszel a reinkarnációban, kin.........?

Nem hiszek (válaszolja, mielőtt végig tudnám mondani a kérdést.)

- Mivel töltöd a szabadidődet?

Ha majd lesz, megmondom. :)
Szép helyekre utaznék.

- Mi a hitvallásod?

Dolgozni gyorsan,
alkotni szépet,
szeretni az embert és a természetet.

- Melyik a kedvenc könyved, amit mindenkinek ajánlanál?

Eric Knight: Légy hű magadhoz.

Még álljon itt Kati bemutatkozója:

" Egyszer volt, hol nem, volt egy város, ez a sárból épült várból álló Sárvár.
Hát biza, én ott születtem, nagyon régen ám: még a múlt században, egy szép
júniusi napon, ettől aztán én csak egy indián lyány vagyok.
Jártam iskolába - nem mellé!
Itt is, ott is: Újfalu, Sárvár, no meg Pest.
A nagymamámtól tanultam kötni, horgolni.
Anyám megnevelt. Szigorúan!!!

Szőni? Kb. 8 éve szövök.
Pénzkeresetnek indult, aztán kinyílt egy csodálatos világ, két életre is elegendő ötlettel.
(Gyönyörű munkáit a Hagyományok Házának kis kiállítótermében láthattuk!)

Párizs és a francia kultúra szépsége nagyon megfogott.
(Franciául tanul!)
Még nem láttam levendulamezőt, lehet, nem is fogok, így hát ültettem magamnak."
(Vidéki "birtokán" már évek óta "szüreteli"és
a levendulát magakészítette szütyőkben tartja.)
 

Kiss Katalin
hospice ápoló,
(szőnyeg)szövő,
kötő, varró, horgoló,
levendula termesztő,
holtig alkotó és tanuló XXI. századi nyugdíjas.
Anya és nagymama.





2015. szeptember 17., csütörtök

Nap nap után

Milyen lehet úgy élni, hogy minden nap más bőrében - sosem tudod, éppen hol -
ébredsz, más életét éled,
egy teljes napig te ő vagy, az ő családjával, az ő körülményeivel, az ő emlékeivel,
az ő személyiségével, az ő problémáival, az ő vágyaival, az ő félelmeivel?
Te csak egy lélek vagy, aki 24 órára más testébe költözöl?

Így "éli" első 16 évét "A" David Levithan könyvében, egészen addig, míg egy nap
egy Justin nevű fiú bőrébe bújva bele nem szeret annak barátnőjébe, Rhiannonba.
Addig a saját maga által felállított észszerű szabályok szerint élt (mi mást is tehetett volna?):
nem akart kötődni senkihez, nem akart észrevehető lenni, nem akart semmibe beavatkozni.
Ám attól a naptól kezdve nap nap után a lánnyal akart lenni.

Képes-e elfogadni a lány "A" bonyolult életét, képes-e szeretni ezt a nap nap után más testben formát öltő, nagyon jó lelket?

Izgalmas, olvasmányos, gondolatébresztő, nagyon eredeti, magával ragadó történet.
16 éves kortól mindenkinek ajánlom.


David Levithan 
1972-ben született,
1994-ben a Brown Egyetemen diplomázott.
Kamaszkora óta ír.
Eddig megjelent könyve a John Greennel közösen írt Will & will.





2015. szeptember 15., kedd

Az álomtündér tündéri "anyja" - beszélgetés Mészáros Borival

Jelentem: eljutottam végül a Könyvünnepre.
Találkoztam Mészáros Borival.
Feltételeztem róla, hogy szép és okos - most meg is győződtem erről.
Szeretném bemutatni, ezért kérdeztem és szívesen válaszolt.
Íme:

- Hogy fér bele az életedbe a család, a festészet, a tanítás mellett az írás, az illusztrálás?

  Ezt otthon is tudom csinálni, akár úgy, hogy a lányok ott játszanak, rajzolnak körülöttem.
  Ha festeni szeretnék, akkor kell valaki, aki addig vigyáz rájuk.
  De a könyvkészítésnek is vannak olyan fázisai, amikor nem tudok se velük, se mással foglalkozni.
  Ilyenkor aranyat ér a család, a nagyszülők segítsége.

- Mióta írsz? Hogy jött a gondolat, hogy írj, hiszen annyi mindent csinálsz?

 Az álomtündér az első könyvem, de már óvodás koromban, amikor a nagybetűket
megtanultam, elkezdtem írogatni mondókákat, verseket egy füzetbe.
9-10 évesen nagyon szerettem meséket írni és illusztrálni, például volt
egy sorozatom egy tavi tündérről, az első számítógépemen pedig "újságot" szerkesztettem.
Később is írogattam mindenfélét, mint minden tini, de csak a fióknak.
Most a gyerekeim késztettek arra, hogy meseillusztrációkat készítsek és
közben eszembe jutott, hogy írni kéne egy mesét is, mint régen...
Akkor még álmodni sem mertem, hogy ebből valódi könyv lesz, olyan, amit
meg lehet vásárolni a boltban, de a Látóhatár Kiadónak hála, megjelent és
a visszajelzések alapján sikere is van.

- Mitől érzed magad boldognak?

Ha azt csinálom, amihez kedvem van és, ha a munka, ami kikerül a kezem alól, jól sikerült.
Boldoggá tesz a két kislányom is, nagyon szerencsés vagyok, hogy én lehetek az anyjuk.
Szeretek világot látni, legszívesebben állandóan úton lennék.
De van, hogy csak úgy egyszerűen boldog vagyok, akár a buszon ülve,
mert éppen minden rendben van körülöttem.

- Mi az, ami elkeserít?

A rövidlátás, a szűklátókörűség, a kicsinyesség.


- Vannak félelmeid?

Mint mindenki, én is féltem a szeretteimet, a gyerekeimet,
időnként aggódom a jövő miatt,
de igyekszem nem megengedni magamnak, hogy félelemből hozzak döntéseket.

- Hogy küzdesz meg saját "manóiddal"?

A "manókkal" nem kell küzdeni.
A könyvbeli manók valójában a lelkiismeret szószólói.
Addig úgysem hagynak békén minket, amíg be nem látjuk, hogy hibáztunk.
Ha megbocsátunk magunknak, eltűnnek, de ahhoz olykor változtatni kell,
bizonyos lépéseket meg kell tenni, hogy ez megtörténhessen.
Ez az egyik legnehezebb dolog az életben.

- Melyik tulajdonságodat szereted magadban és mi az, amit másokban?

Másokban az intelligenciát, a tisztánlátást, a bátorságot, a tudást csodálom,
a jó tündértől magamnak is ezekből kérnék jó sokat, ha lehetne... :)
Arra is felnézek, aki mindig kedves, jószívű, türelmes, vagy aki éppen keményen dolgozik.
Magamban azt szeretem a legjobban, hogy kaptam némi tehetséget,
így azzal foglalkozhatok, amit szeretek.

- Van példaképed, kedvenc könyved, kedvenc íród/költőd?

A régi illusztrátorok közül F.Győrffy Anna és Reich Károly a példaképeim természetes, magától
értetődő, szeretettel átitatott rajzaik miatt.
Emlékszem, gyerekkoromban mennyire szerettem a könyveiket.
A kedvenc íróm Milan Kundera.
A kedvenc könyvem mindig más, de talán a Galaxis Útikalauz Stopposoknak (Douglas Adamstől)
az, amelyet akárhányszor el tudnék olvasni.

- Milyen zenét hallgatsz legszívesebben?

Szinte bármelyik stíluson belül találok magamnak olyat, ami tetszik, legyen akár klasszikus,
akár elektronikus, akár rock.
Inkább egy-egy szám, egy-egy darab fog meg.
Hangulatfüggő, hogy éppen mit hallgatok.

- Van valami, amit megváltoztatnál magadon?

Túl sok minden. :)


- Mit tartasz a legfontosabbnak az életben?

Azt, hogy megtaláljuk, mi dolgunk van a világban és azt jól végezzük el,
de az sem árt, ha közben jól érezzük magunkat. :)
Anyaként az is fontos, hogy ebben segítsem a gyerekeimet, amennyire tudom.

- Mi a hitvallásod?

Nemrég találtam rá Saul Bass mottójára, amit azonnal magaménak éreztem:
"Szép dolgokat akarok csinálni, akkor is, ha az nem érdekel senkit."

- Szoktál hazudni?

Csak ha az igazság nagyobb kárt okozna.
Van, hogy nincs értelme, se haszna megmondani valamivel kapcsolatban az igazat.
A lényeg, hogy mint ember és mint alkotó hiteles legyek, hogy önmagamat adjam
minden helyzetben.

- Ha hiszel a reinkarnációban, kinek/minek születnél újjá?

Vagy híres hollywoodi rendezőnek, színésznek, vagy szerzetesnek egy buddhista kolostorban.


- Mivel töltöd a szabadidődet (ha egyáltalán marad olyan...)?

Találkozom a barátaimmal, moziba megyek a férjemmel
(Vágó Ádám fotós-tervező-  grafikus művész) vagy elutazunk valahová egy hétvégére az országban.
Most éppen ő is nagy munkában van - szintén egy könyvön dolgozik - úgyhogy
most miden szabadidőmben segítek, ahogy ő is segített nekem
Az álomtündér megvalósításában.

- Mit jelent neked a boldogság?

Hogy azt csinálom, ami örömet okoz, és olyan emberek vesznek körül, akiket szeretek.

Köszönöm szépen!
Minden jót és sok boldogságot kívánok, Bori!



Mészáros Bori 
1981. november 4-én született, Budapesten.
Festőművész, vizuális nevelő tanár.
12 éves korától a Tímár Kamara Táncegyüttes tagjaként rengeteget utazott 
(Európa, Japán, Észak- és Dél Amerika).
2001-ben a Budapesti Osztrák Iskolában érettségizett.
2002-2007 - a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán tanult, ahol a 3. évben felvette a
tanár szakot is.
Csoportos és egyéni kiállításokon vett részt.
2004-ben tanulmányúton volt Firenzében, 
a 2006/2007-es tanév első félévében Erasmus ösztöndíjasként Münchenben tanult.
2004 óta régi iskolájában (Osztrák Gimnázium) rajzot tanít.
2013-ban közös kiállítása volt a Duna Palotában édesapjával, Mészáros Géza festőművésszel.


Gondolatokat, eszményeket képvisel látványalapú festészetében.
Ábrázolásmódja valósághű, realista.
Képeinek sajátos hangulata van, a jelentéktelen, apró részletekben is ott van a szépség.

 
  

  

2015. szeptember 4., péntek

Könyvajánló

Nem tudom, eljutok-e vasárnap a Szentháromság térre a Magyar Nyelv és a Magyar Könyv Ünnepére, pedig szeretném látni, hallani Mészáros Borit.
Vajon olyan okos és szép, mint az általa írt és illusztrált Az álomtündér című könyv?
Az biztos, hogy nagyon tehetséges!

Nagyonkönyvet írt!
Nagyon jó olvasni, nagyon jó nézegetni, nagyon jó lapozgatni, nagyon jó gondolkodni rajta/róla.
Ismeri a gyerekek problémáit, félelmeit, manóit (mi felnőttek démonokról beszélünk), de tudja a megoldásokat is.
Izgalmas történet, kedves és nem annyira kedves szereplőkkel.
Mondjuk, 3-tól 103 éves korig ajánlom.
Nagyon várom a folytatást! Mert lesz. (Lehetne mielőbb?)

2015. szeptember 3., csütörtök

Tabudöntögető ( 8. )

"Óvszer a banánon, avagy hogyan beszéljünk a szexről a gyereknek" címmel jelent meg ma egy írás a WMN oldalán.
Tetszett, megosztottam és nem is akarok vitatkozni vele.
Hozzászólok - itt,  mert ott túl hosszú lenne:

Hogyan beszéljünk a szexről?
Mindig a gyermek életkorának, értelmi képességeinek, lelki érettségének megfelelően.

"A gyerek teste szentség. Afölött ő rendelkezi."
Igaz.
Ő rendelkezik fölötte, ha már van belátó-, döntés- és cselekvőképessége is.
Addig meg jól kösse fel mindenki a gatyáját és jól készítse fel a gyerekét, mert 12 éves kortól nem erőszak a szex, ha a mi 12 évesünk beleegyezik.
Tudja majd, hogy mibe megy bele, mi vár rá, milyen következményei lehetnek...! (Tudja majd?)

Önmagunk felfedezése?
Azt mondom: nagyon rendben van.

Kísérletezések?
Egyéjszakás kalandok?
Pillanatnyi örömök?
Édesapám mondta: édes gyerekem, ne kísérletezz, nem vagy te Edison!
És tényleg.
Ne vidd vásárra a bőrödet!

Megtaníthatjuk gyerekeinknek, hogy vannak vágyak, amik nem teljesülnek (teljesülhetnek) azonnal,
és arra is érdemes megtanítani őket, hogy tudjanak kivárni, kordában tartani vágyaikat, akár önmegtartóztatni is.

Nem a szüzesség értékéről beszélek akkor, amikor azt mondom, ne adjon értékes ajándékot idegennek.
Az ember értékéről beszélek, lányok és fiúk emberi értékéről!
Arról, hogy ismerjék meg magukat, ismerjék meg a másikat is, legyen egészséges önképük,  egészséges testképük, önismeretük, önbizalmuk, hogy magabiztosakká váljanak, tudjanak dönteni, tudjanak ők maguk is nemet mondani.

"... a védőnő bejött osztályfőnöki órára és egy szottyadt banánon bemutatta, hogyan kell felhúzni az óvszert."

A '90-es években azon szerencsések közé tartoztam, akik (sajnos csak egy igen rövid ideig) taníthatták a Családi életre nevelést, egészen addig, míg azt nem mondták, védőnő nem taníthatja, mert nincs pedagógusi végzettsége...
Az agyonterhelt tanárok végül megúszták a dolgot, mert az egész projekt meg lett fúrva.
Aztán következett a kortárs egészségnevelők képzése, amibe még a Magatartástudományi Intézet
munkatársai (Csoboth Csilla, Purebl György) is becsatlakoztak.
Az, hogy a védőnő hányszor jutott be egy-egy osztályba beszélgetni, előadást tartani, az mindig függött az iskola vezetésétől, tanári karától.
Szerencsére két iskolában volt rá igény, így lehetőség is, és nemcsak az osztályfőnöki órákon!
 A védőnői tanácsadásokon sem volt tabutéma a szex.

Azzal együtt: a szexedukáció gyakorlatilag nulla.
Nincs elég ifjúsági védőnő, akik még vannak, olyan mértékben túlterheltek, hogy levegőt sem kapnak!
Rengeteg a (sokszor nem is védőnői) feladat.
(Ez egy másik történet, de fontos, hogy tudassam.)
De esküszöm: a banán nem volt és a jövőben sem lesz szottyadt!






2015. szeptember 2., szerda

Légzőgyakorlatok fuldoklóknak

Julie Orringer magyar származású, Miamiban született író második regénye a Légzőgyakorlatok fuldoklóknak.

A kötet kamasz hősei nincsenek könnyű helyzetben, egyrészt, mert kamaszok, másrészt a családi hátterük miatt: vagy azért, mert nincsenek szüleik, vagy mert édesanyjuk halálos beteg, vagy a testvérük nehezíti az életüket.
Helyt kell állniuk az iskolai közösség veszedelmes viszonyai között is.
Csak magukra hagyatkozhatnak, nem csoda, hogy úgy érzik: fuldokolnak.
Megúszhatatlan problémák, kamasztragédiák és komédiák, győzelmek, megaláztatások.

2015. szeptember 1., kedd

Tabudöntögető ( 7. )

Becsengettek - nincs mese, újra itt a tanévkezdés.
Korán kell kelni, nehéz táskát cuccolni, tanulni, tanulni, tanulni...

Közben meg bárkivel előfordulhat - mert (tömeg)közlekedik, vásárol, közösségbe (bölcsődébe, óvodába, iskolába, munkahelyre)  jár -, hogy összeszedi ezt a vérszívó parazitát: a hajtetűt.

Átmenetileg megtelepedhet ugyan a szemhéjon, szempillán, hónalj szőrzetben, de igazán tartósan és jól a hajas fejbőrön él.
A hajszálak tövébe vándorol és csak szívja a fejbőrből a vért, miközben nyálát a szövetekbe ereszti, ami miatt viszketni kezd a fejbőr.
Az ember fia/lánya meg csak vakarózik, vakarózik, ezzel előidézve egy felülfertőződést.
A sötétebb, melegebb helyeket szereti, ezért tanyázik szívesen halánték - és tarkótájon, a fülkagyló mögött.
Nem repül, nem ugrik -  vándorol, csak úgy, gyalogszerrel, de gyorsan.

A peték (serkék) igen ellenállóak, 7 naponta kelnek ki, majd ivaréretté válva (ez kb. újabb egy hét) naponta 3-10 petét ragasztanak a hajszálak tövébe.
A serkék aprók és nehéz őket észrevenni, különösen világosabb színű hajban.
A kifejlett tetű nagyobbacska és szabadon vándorol, egyik helyről (egyik fejről) a másikra.

Nehéz betartatni egy óvodással/iskolással, hogy ne dugja össze a fejét senkivel az oviban, a suliban.
Ne fonja, simogassa, fésülgesse mások haját.
Ne próbálja fel senki sapkáját, hajráfját, kendőjét, sálját, kalapját.
Ne használja mások fésűjét, hajkeféjét.
Ne dugja a fülébe mások füldugóját, ne hallgasson zenét mások fejhallgatóján.
A saját dolgaira is vigyázzon: ne adja kölcsön, ne engedje, hogy mások felpróbálják, használják ezeket a tárgyakat, ruhadarabokat!
Pedig ezzel azért megelőzhető a fejtetvességgel járó sok-sok kellemetlenség!

Mit tehetünk, ha kóbor kutya helyett a gyerek hajtetűt hoz haza?
Ilyenkor az egész családot le kell kezelni tetűirtó hajszesszel!
A gyerek minden használati tárgyát, ruhaneműjét ki kell mosni.
Az ágyneműket is 60 fokon kell mosni.
Az egész lakást (a matracokat is) porszívózni és felmosni.
A porzsákot kidobni, mert a benne levő serkék egy hét után kikelnek és garázdálkodni indulnak.

A gyógyszertárakban kapható tetűirtó, sűrűfésű sőt a megelőzéshez használható szerek a különböző korosztálynak, kismamáknak is.
(Nittyfor, Paranit, Pedex...)
Hogy ne legyen rá szükség, beszéljük meg a gyerekekkel (és a már nem annyira azokkal)
ezeket az elővigyázatosság szülte szabályokat, hetente ellenőrizzük a hajukat (ill. bősz vakarózás esetén rögtön) !

Parazitamentes boldog tanévet kívánok!