Öregszem.
Jó, még nem vagyok olyan öreg, mint mögöttem -a falon- az "Öreg madonna",
tán nem is leszek, de már több, jóval több van mögöttem, mint előttem.
Mondhatnám, hogy már kevés van előttem, de akkor hol a bánatban van az a
híres pozitív gondolkozásom?
Meg egyébként sem tudhatom.
Nem tölt el keserűséggel, hogy egyszer vége lesz, nincs bennem félelem,
az elejétől lehet(ett) tudni, hogy az élet halálos.
Nem stresszel a "mikor", inkább a "hogyan" izgat, de arra meg azt mondom:
fájt már eleget, a végén ne fájjon!
Párszor már megcsókdosott a Kaszás.
Me too, de nincs hol reklamálni...
Nyilvánvaló: én nem szeretem, de nem haragszom Rá: ilyen Ő, ilyen a természete, ez a dolga.
Van, akit hirtelen ragad el, velem közel két évtizede csak szórakozik, incselkedik, játszik és játszmázik.
Lehet, hogy egy kicsit azért szerelmes belém, mert amikor még nem tudjuk,
melyikünk fog győzni, ad valamilyen engesztelő ajándékot nekem:
álmomban egy angyalt, akit Körmöczy Györgynek hívnak,
egy érzést, amitől úgy árad belőlem a boldogság, amit a mellettem állók is éreznek.
Élesíti a látásomat: másképp, turistaként látom a világom, a világot.
Jót tesz a hallásnak: ki tudom szűrni a hamis hangokat.
(Ja nem, az már előtte is jól működött. Lehet, hogy most jobban? Igen, azt gondolom, hogy tényleg jobban.)
Megtanított arra, hogy semmi nem természetes, nem magától értetődő.
Megtanított arra, hogy mi az, ki az, aki igazán számít.
Tudom, mi az értékes amit -míg élek- érdemes megtartani, és mi az, amit jobb elengedni.
Az élet egy csoda, és ha jut egy új nap, azért hálásnak kell (de nem szeretem ezt a szót: kell! de bizony KELL), igenis:
hálásnak kell lenni!
Persze majd jön a Kaszás és visz, senki nem ússza meg, de még nem jött el az ideje.
Azt gondolom.
Így hát kaptam időt arra, hogy legyen sok "utolsó".
Elértem életem újabb szakaszát, megvehettem az utolsó utazási bérletemet,
novemberben már ingyen utazom.
Mekkora kegy, hogy nyugdíjas lehettem!
Se Édesapám, se Öcsém nem érte meg ezt a kort...
Hálás vagyok minden napért, minden rosszban levő jóért, minden szeretetért,
az otthonomért, ami megvéd minden vihartól, az ételért, amit meg tudok enni,
a régi gönceimért, amiben sportos királylánynak érzem magam, a könyvekért,
amik mindig élményt adnak, a jó emberekért, akik jóban-rosszban körülvesznek.
Hálás vagyok Istennek mindenért!
Kérem, hogy vigyázzon Mindenre és Mindenkire!
Kérem, dicsérje meg a Kaszást, mert oly sok dologra megtanított (vagy nem Ő tette?)
és küldje Őt is nyugdíjba, hogy végre megpihenjen és ne vigyen el senkit,
mert még a legrosszabb embert is szereti valaki, a gyerekek meg kicsik, tündériek és ártatlanok.
El a kezekkel tőlük!
Milyen jó, hogy láthatom a tükörben is a fényt!
Azt jelenti, hogy magam csinálom a képet, magamról!
Láthatom az Öreg madonnát is mögöttem, a falon, és bár meglehet, nem leszek
soha olyan öreg, mint ő, de örömmel látom:
ÖREGSZEM.
