2016. október 25., kedd

" ... egyszerű vagyok, mint egy pont "



"Nem tartom magam különlegesnek, sőt!
  egyszerű vagyok, mint egy pont." - válaszolta Ibolya,
amikor azt mondtam, szívesen írnék róla.

Én szeretem a pontot.
Fontos, kell:
nincs nélküle kérdő- és felkiáltójel, kettőspont sem.

Ibolya nem írásjel, nem mondat.

Nem bizonytalan, nem görbül, nem tolakodóan kíváncsi,
de nyitott a világra,
nem felszólító, nem parancsoló, nem hangoskodó, nem feltételes...
Ha mond valamit, arra érdemes figyelni.
Ha Ibolya mégis pont, az pont jó!
Olyan EMBER, aki biztos pont az életünkben.
Lássuk, aztán döntse el ki-ki maga!

"36 éves vagyok.
Van két bátyám.

Debrecentől 20 km-re, egy tanyán nőttünk fel.
Akkor még nem nagyon tudtam értékelni azt a szabadságot,
amit az a tanya nyújtott, olyan természetes volt.
Ma már tudom, milyen nagyszerű dologban volt részem.
Bejártuk az erdőt, mezőt, dombot, szabadon jöttünk-mentünk.

Soha nem éltünk nagy lábon, nem volt márkás cipőnk,
aranyak sem lógtak rajtunk.

A 8. osztály után a vendéglátóipari iskolát választottam.
Négyéves képzésben vettem részt: szakács-cukrász
végzettségem van és elvégeztem a vendéglátóipari üzletvezetőit is.

A középiskolai évek alatt sok szakmai versenyen vettem részt.
Ezek cukrász versenyek voltak.
A jellemző az volt, hogy amikor nem készültem fel rá és
nem terveztem, nem paráztam, mindig nyertem.
Jöttek a nagy zsűrielnökök, gratuláltak, rádióban riport,
minden volt, amikor meg igazán felkészültem,
grafikussal sablont készíttettem a kigondolt tortához,
totál fullosan megcsináltam, akkor nem nyertem semmit.
Ezek az alkalmak mégis többet jelentettek nekem, mint a díjak,
mert a zsűri azt mondta: " Ezt nem pontozzuk,
mert ez mestermunka. Egy tanuló nem csinál ilyet."

Aztán a suli elvégzése után elhelyezkedtem, cukrászként dolgoztam,
férjhez mentem, született két gyermekem és így már igazi
családot alkottunk.

Később jött a pályamódosítás:
szociális gondozó és ápoló lettem.
Szerettem volna segíteni, mert sok az egyedül élő, gondozásra,
ápolásra, figyelemre, törődésre szoruló ember mifelénk is.
Nem volt elhanyagolható szempont az sem, hogy szerettem volna
minél több időt tölteni a családommal,
vinni-hozni a gyerekeket, mert Fanni már óvodába,
Kevin iskolába jár.
A vendéglátás meg olyan munka, ahol naponta 10-12 órát
dolgoztam, ami mellett ez lehetetlen.
Most hétvégén is együtt lehetek szeretteimmel!

Nekem a szegény gyerekkorom miatt mindig könnyű volt
örömet szerezni, mert a legapróbb dolgoknak is nagyon
tudtam, tudok örülni.
Nekem az is boldogság, hogy amikor egy hideg, téli estén
hazajövök, nem kell gyújtóst vágni, hanem csak lazán
csavarok egyet a termosztáton és már kész is a meleg otthon.
Ezért én aránylag sokszor voltam boldog, például akkor,
amikor lett egy jó autónk, amikor meglett az első - saját -
házunk, amikor férjhez mentem, amikor megszülettek a gyerekek,
és akkor is, amikor már olyan nagyok lettek, hogy nem kellett
őket pelenkázni, de leginkább akkor vagyok a legboldogabb,
amikor a szüleim, testvéreim, gyermekeim, szeretteim velem
együtt nevetnek. Ez a legjobb!

Mi a legnagyobb félelmem?
Szerencsére nem vagyok az a múlton, rosszon rágódó típus.
Ha valami rossz dolog történik, nem azt kezdem el mondogatni,
hogy nem így, hanem úgy kellett volna.
Már megtörtént. Rögtön a megoldáson gondolkodom.
Így a legnagyobb félelmem az, ha valamire nincs megoldás...

Legfájdalmasabb emlékeim nagyszüleim elvesztéséhez köthetők.

Amit nem szeretek magamban az az, hogy nehezen tudok
nemet mondani, pedig sokszor jobb lenne.
A másik pedig az, ha megharagszom valakire, újra biztosan
nem zárja a szívembe magát.

Mindenkinek vannak rossz tulajdonságai, ezért ha csak egy személyről
beszélnék, mint példakép, annak is lenne, viszont van pár ember,
akik példát mutattak valamiben, ami nekem nagyon tetszett és
próbálom átvenni ezeket a jó tulajdonságokat tőlük.
Az egyik ilyen ember az Édesanyám.
Ő a türelemről mutatott példát nekem.

Nem szeretem a gőgös, nagyképű, önimádó, érdekembereket.

Hazudni nem szívesen és csak végszükség esetén szoktam,
csakis akkor, ha - bármilyen furcsa is - ezzel jót teszek.

Vallásos ember vagyok.
Hiszek Istenben.
Örülök annak, hogy volt annyi eszem, hogy kezembe vegyem
és alázatos szívvel tanulmányozzam a Bibliát.
Mindenkinek ajánlom, aki még nem olvasta!

Amin változtatnék magamon:
több türelem és kevesebb kiló! :) "


Fedor Ibolya
1980. május 27-én Debrecenben született.
Szakács, cukrász, vendéglátóipari üzletvezető,
szociális gondozó és ápoló,
anya, feleség, 
amíg a szülei élnek: gyerek.













2016. október 24., hétfő

" A valódi reményt és életigenlést
   az jelenti, ha van bátorságunk
   rosszul lenni, ha annak itt van az ideje. "

   ( Pál Feri )


2016. október 21., péntek

Varázsigém ( 155. )


Ne hallgass el semmit kapcsolatunk elején,
mert nem leszünk hosszan egy pár, te meg én!

Mondj el mindent,
ne apránként csöpögtesd
mit jó lenne tudnom,
ha velem lennél
mindig, akár örökre!
Ne csapj be!
Ne hazudj, ne ködölj!
Játsszál nyílt lapokkal!
Ha megszeretlek így is,
várlak tárt karokkal.

Ne hallgass el semmit kapcsolatunk elején,
mert nem leszünk hosszan egy pár, te meg én!
Ne ötölj-hatolj,
mert ezzel velem
- jó esetben - hetelhetsz,
(míg nem ismerlek, úgysem jutsz a kertembe!)
gyorsan el lesz emléked is felejtve!

Mert megmondtam és
kértelek az elején,
hamar essünk túl a
dolgok nehezén:
ne szégyelld,
vállald azt, aki vagy,
így teszek magam is,
a hazugságnál, álságnál jobban,
kevés dolog haragít!

Ne hallgass el semmit kapcsolatunk elején,
mert nem leszünk hosszan egy pár, te meg én!
Nekem érték a lélek, a test, az idő...
Ha nem kellenél nekem,
s én sem neked,
más dolog nem tehető:
irány a kapcsolattemető!


2016. október 20., csütörtök

Varázsigém ( 154. )

Nekik már nem fogunk
teríteni.
Az Ő széke is
szabad.
Nevető-fájó
emlékek.
Sírásba fúlt
szavak...

2016. október 19., szerda

Folie á deux



Kedves Levélíró!

Kaptam egy levelet, aminek megválaszolására inkább
pszichiáter lenne hivatott.
Hogy miért írok mégis?
Mert a levelet én kaptam, én nyitottam meg itt,
a Mentálpostán és mint jó mentálportás nem hagyhatom
válasz nélkül.

Az Ön levele a már-már klasszikusnak számító:
"azt gondoltam, majd én megváltoztatom"-mal indul.

Kapcsolat, ahol az egyik fél ugyan látja a másik hibáit (?),
furcsaságait (?), de dúl a szerelem, dolgoznak a hormonok
és jön a magabiztos elhatározás: megváltoztatom!

Aztán telnek-múlnak az évek, lanyhul a szerelem,
a csodált lényt már-már gyűlöli és végül eljutnak Önhöz
aggódó környezete visszajelzései:
"Megváltoztál". Mi történt veled? Ez nem te vagy!"
"Nem voltál ilyen!" "Nem ilyen voltál!"
Érzi, hogy "valami tényleg nem kerek"  és ír, kérdez,
választ, segítséget vár.

Az internet átka/áldása, hogy keresett, kutatott, olvasott
már hasonlóról.
Tényleg van ilyen. Nem tudom milyen gyakori, de létezik
ez a pszichopatológiai kórkép.
Kétemberes: szülő-gyerek, férj-feleség, testvér-testvér...
Ami kell hozzá: egy pszichotikus, beteg fél,
egy szokatlanul szoros kapcsolat, érzelmi kötődés,
a környezettől való elkülönülés, elszigetelődés.

Úgy néz ki a dolog - ahogy Önöknél is -, hogy a még nem
beteg fél is beteggé válik.
Kritika nélkül átveszi és elfogadja a beteg társ pszichotikus tüneteit,
téveszméit, amik a megbetegítettnél ugyan a valószerűség keretein belül maradnak,
és a kapcsolat megszüntetésével megszűnnek, megszüntethetőek.

A beteg fél a domináns, rá egy korábban kialakult elmebaj
a jellemző, a megbetegített félnek korábban nem voltak
pszichotikus tünetei, téveszméi.

Az első lépés tehát:  
keressen fel egy pszichiátert!
Nagy valószínűséggel javasolni fogja a különköltözést, 
pszichoterápiát.

Amiről nem ír, de fontos lenne tudni:
van-e, volt-e párja családjában elmebeteg?
Fogyaszt(ott)-e drogokat?
Milyen gyógyszereket szed(ett)?
Rendszeresen fogyaszt-e alkoholt?

Köszönöm levelét, megtisztelő bizalmát!
Minden jót kívánok!

 







2016. október 18., kedd

Hiány, betegség, hiánybetegség

Mindig felnéztem Rá.
Nem azért, mert Ő az idősebb és magasabb. Á, dehogy!
Okos volt és szorgalmas, kedves, figyelmes, ügyes...
Sok dolgot Tőle tanultam meg.
Felnőttünk, most egymást tanítjuk.

Életünkben központi helye volt a könyveknek és ez így is maradt.
A legutóbbi találkozásunkkor is - egyebek mellett - olvasmányélményeinkről
beszélgettünk.
Ajánlottam néhány könyvet a kedvenceim közül, aztán kaptam egy levelet:

"Elkezdtem az Eric Berne  könyvet olvasni.
 Már az első oldaltól megfogott, de még keresem, hogy hol van a gerincagyam?"

/ Remélem, azóta megtaláltad! :) /

"Tudtam, hogy az elismerés, pozitív jelzés fontos az ember lelkének,
  de hogy még bele is lehet halni a hiányába - ezt nem gondoltam.
  Miért nem tanítják az iskolában és az öregekkel foglalkozóknak?
  Vagy igen? Ismerik?"

 Azt gondolom, ezt már otthon is tanítják, saját példával illusztrálják.
 Emlékezz arra, hogy Anyu és Apu mennyire figyeltek szüleikre,
 (testvéreikre, rokonaikra):
 látogatták, meghívták, tisztelték, szerették és
  - bár akkor erről még nem rendelkezett törvény -
 anyagilag is támogatták őket!
 Voltak közös programok, családi ebédek/vacsorák is.
 Gondoskodtak róluk, figyeltek rájuk!

 Az idősekkel foglalkozóknak tanítják, de hogy ki, mikor, hogyan
 alkalmazza a tanultakat, ha egyáltalán, az EMBERfüggő.

 Igen,  az elismerés,
 a pozitív jelzés,
 a szeretetteli gyengédség,
 a gondoskodás,
 az odaforduló figyelem,
 a türelem,
 a szeretet hiánya megbetegít(het)
 és halálhoz vezet(het).

 Nem is kell ahhoz túl idősnek lenni, hogy így legyen!
 Gondolj csak azokra, akik nem szimplán egyedül
 élnek ( nekik vannak barátaik, szeretteik) ,
 hanem magányosak - magányosan!

 Minél idősebb az ember, minél elhagyatottabb, kiszolgáltatottabb,
 annál rosszabb a helyzet.

 Akiknek vannak megküzdési stratégiái, kapcsolathálói,
 nem tartoztak soha az önsorsrontók közé,
 egészséges személyiségek, akik képesek érzelmeiket,
 gondolataikat, viselkedésüket jól szabályozni és
 keresik mások társaságát, a fentiekből nem szenvednek hiányt.

 Azt gondolom, Te is, én is a szerencsések közé tartozunk.

 Azért persze imádkozzunk tovább, hogy
 ép testünkben ép lélek maradjon, legyen.
 Legyünk hálásak mindazért, ami van!

 Ígértem Neked egy varázsigét,
 amit majd megírok egyszer.
 / Ez nem fenyegetés, ne ijedj meg! :) /
 Most "csak" annyit:
 SZERETLEK, Bátyó!
 (Ha meggondolod, elég jó zárszó...
   Micsoda varázsszó!)

 



2016. október 17., hétfő

A Szegénység Elleni Küzdelem Világnapján

Egy országban, ahol biztos a léted,
nyomortól, mocsoktól nem kell félned,
időben megkapod nyugdíjad, béred,
mert dolgoztál, dolgozol,
hát nem halsz éhen,
nem az utcán élsz,
fejed fölött van tető,
mely nem lyukas, nem reped
- otthon! , élhető.

Egy országban, ahol biztos a léted,
ahol más lehetsz, ahol elfogadnak,
nem támadnak, ha másképp élsz,
mert más a hagyomány, más a közeged,
ahol te lehetsz világuk közepe,
ehetsz, álmodhatsz, szerethetsz,
imádkozhatsz, öltözhetsz, flörtölhetsz,
nem néznek sandán rád,
nem zárnak börtönbe.
Gyereked alapvető joga,
hogy kirekesztés nélkül,
jóllétben nőjön fel!

Egy országban, ahol biztos a léted,
szabad emberként, szabadon élhetsz,
szabadon írhatsz, őszintén beszélhetsz.
Értelmet nyernek újra a szavak:
türelem, megértés, szeretet, haza.

Egy országban, ahol biztos a léted,
fontos a tanulás, a sport, az egészséged,
kellenek a könyvek, a kultúra, a tudomány,
újra feléled sok régi hagyomány.

Egy országban, ahol biztos a léted,
nem tipornak el, nem bántanak téged,
ám -ha van miért- bocsánatot kérnek.
Nem sároznak, nem lopnak, nem csalnak,
a korrupciónak nincs is írmagja.

Egy országban, ahol biztos a léted,
a politikusok is emberül beszélnek.
Nem szennyeznek,
nem is szennyeződnek.
Fejük, lelkük, szívük tiszta.
Kezüket csak tinta keni, piszkítja,
mikor aláírják a törvényt,
s majd segítik és támogatják,
hogy -mert ember vagy!-
emberi lényed,
emberi viszonyok közt,
emberként éljen.



2016. október 16., vasárnap

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!





A svájci székhelyű Pékek Világszövetsége
2001-es kongresszusán úgy döntött,
hogy október 16. legyen a
Kenyér Világnapja.





Célja, hogy bemutassa a világ legfontosabb
élelmezési cikkének jelentőségét.


Alkalmat ad még arra, hogy 
a pékek áldozatos munkájára is
felhívják az emberek figyelmét.

Ezen a napon a pékek adományaikkal
segítik a rászorulókat.






Ez meg itt a legfinomabb teljes kiőrlésű
kenyér.

2016. október 13., csütörtök

Le vele!

Bármennyire demokratikus ruhadarab...

- a csüggedőket felemeli,
- a hatalmaskodókat elnyomja,
- a széthúzókat összetartja

... ma ne vegyük fel vagy aki mégis, hát gyorsan vegye le!
Ma van a Nemzetközi Melltartó Nélküli Nap.
Nem csak ma fejezzük ki együttérzésünket a mellrákkal küzdőkkel,
nem csak ma fontosak a szűrővizsgálatok fontosságáról
(mammográfia, mell önvizsgálat) szólni.
Most mégis kiemelkedően az.
Nőtársak! Szűrővizsgálatra (f)el!

2016. október 10., hétfő

A lelki egészség világnapján

Az elmélet egyszerű,
a gyakorlat nagyszerű, csak komplikáltabb.
Nem magányos feladat, mindig társas,
mert, ugye az ember nem sziget...
Egy élethossziglani kísérletet megér.
Mert, ha minden törvényszerű és szükségszerű,
ha soha semmi nem véletlen, ám időszerű,
akkor a miértek keresése után
jöhet a hogyanok kutatása és,
ha a válaszokat megtaláltuk, megtaláltad,
jöhet az össztűz:
méregtelenítjük testünk, lelkünk, szellemünk.
Meglátod, a betegség és minden rossz
odébbáll, elmúlik, vagy elkerül.

2016. október 9., vasárnap

Sakkvilágfesztivál, Világsakkfesztivál képekben






A Lánchíd - más (szem)szögből.
                                         Várkert Bazár.






Táblák - sakkozni vágyókra várva.








A sakk - ilyen tábla mellett -
gyerekjáték.





Táblák mindenütt, amerre
a szem ellát.





Amikor a fotóst is fotózzák.
Régen várt találkozás Polgár Judittal.




A tábla mellett is jól mutat:
Hoffmann Richárd magánénekes,
Magyar Állami Operaház.
                                         Ki nyer ma? Az apa? A fia?




A Főpolgármester Úr gratulál.
(Vajon sakkozni is tud?)




Vigyázó szemeit a táblára veti.




Sakkszimultán.
Ez jó mulatság, nőimunka volt!
(Polgár Zsófia)





Somogyi István sakkmester és
Jávori Ferenc
(Budapest Klezmer Band).





Somogyi István felírja az e-mail címét,
hogy a képek hazataláljanak.








A képeket (már amelyiken ő éppen nincs rajta)  
Hoffmann Ferenc József készítette.
Köszönöm szépen!

2016. október 8., szombat

"A sakk összeköt minket"


Október 08-án a Várkert Bazárban egész nap zajlanak a
10. Világsakkfesztivál eseményei, melynek
ötletgazdája és főszervezője Polgár Judit nemzetközi
nagymester, sakkolimpiai bajnok.

A cél a sakk mint játék és sportág minél szélesebb körben
való megismertetése.

Ma a világon minden sakkot szerető ember
együtt osztozik a közös játék élményén.

Az esemény internetes oldalán magyar és angol nyelvű
közvetítéssel várják mindazokat, akik nem tudnak
személyesen ott lenni.


2016. október 4., kedd

Búcsúlevél

Új szállást és -talán - állást is talált a macska.
(Lehet, hogy tényleg modellnek áll?)
Megköszönt mindent és elköszönt.
Nem írta meg, hová költözött.
Gazdátlan árvákat ajánl - nekik adj majd szeretetet s kaját!



2016. október 2., vasárnap

Polos(ka)


               Bármilyen kártékony,
               ha parfümillata lenne,
               hagynánk, hogy bent teleljen.
              
               Nemde?

               Jaj, de álnok az ember... !
             


2016. október 1., szombat

Meglátogatott Tavasztündér





"MERT MI KELLEMESEBB,
  MINT AZ IFJÚSÁG ÉRDEKLŐDÉSÉVEL
  KÖRÜLVETT ÖREGSÉG? "

( Cicero )