Hétköznapi emberekről (is) szeretnék írni, akik a hivatásuk mellett még más
dolgokhoz is éreznek erőt, kedvet és ettől válnak számomra nem hétköznapivá.
Azt mondtam Katinak, hétköznapi hősök, amin persze (mert ő Kati) jót nevetett,
"csak gyagyák" - mondta.
Együtt koptattuk a középiskola padjait és - bár nem voltunk/vagyunk sülve-főve
együtt - ez a 45 éves barátság a mai napig tart.
Életvidám, optimista, amolyan pörgős nő - pedig keveset kapott
-azért is mindig keményen megdolgozott - , és sokat elvett tőle az élet.
Ennek ellenére vagy ezzel együtt sem hallottam
sírni-ríni-zokogni-panaszkodni-vádaskodni-ujjal másokra mutogatni.
Elesik - feláll.
Mindig képes az újrakezdésre.
Nem túlél - megél.
Mindent.
Félelmetes a humora, stílusát és őt magát vagy nagyon szeretik,
vagy éppen hogy nem, de közömbös senki nem marad, ha róla van szó.
Bár legnagyobb félelme a betegség, az egészségügyben (legtöbbet) ápolónőként
dolgozott.
Ő így bánt el mindig a félelmeivel! Szembe ment velük.
Jelenleg is azt teszi, a - számomra legnehezebbnek tűnő terepen -
daganatos, végstádiumú betegek otthoni ápolását végzi.
Többször láttam munka közben és ezért csak a csodálat hangján tudok beszélni róla!
Emberségéről, empátiájáról, toleranciájáról.
Feltettem neki is néhány kérdést, azokra válaszolt,
zárójelben az ott én vagyok, hogy
kiegészítsem, mindenki számára érthetővé tegyem Kati mondanivalóját.
- Mit jelent számodra a tökéletes boldogság?
Még nem találtam meg.
Valami mindig hiányzik (mondja és jókat vigyorog).
- Mikor, hol voltál életedben a legboldogabb?
Voltak ilyen helyzetek:
Zsolt születése (Kati elsőszülöttje),
Laci iskolába indul (ő a kisebbik fia),
Anett szép ruhában,
esküvő,
Párizs,
sikeres vizsga,
a telek - mikor szép (a sárvári, ahol sokat fáradozik azon, hogy szép legyen!),
veletek (Netti barátnőnkről és rólam beszél).
- Melyik életed legfájdalmasabb emléke?
Anett halála.
(Kati kislánya. Az első osztályba még - magántanulóként - beíratták...)
- Melyik tulajdonságot nem szereted magadban, másokban?
Ilyen nincs. Na jó, ez vicc volt.
(Naná. Ő meg Kati.)
Türelmetlen vagyok, előbb beszélek, utána gondolkodom.
(Rengeteget változott ám régi önmagához képest!
Sokkal megfontoltabb lett.
Öregszik, vagy mi a manó?)
Másokban nem szeretem a fizikai, szellemi restséget, a lustaságot,
a pontatlanságot,
a kamuzást.
- Van példaképed?
Isten.
- Szoktál hazudni?
Csak akkor, ha az igazsággal bajt okoznék.
Meg elfelejtem, hogy mit mondtam, ezért egyszerűbb az igazat mondani. :)
- Mit szeretsz magadon?
A hajamat.
(10 embernek elegendő oroszlánsörényről van szó!)
- Mit változtatnál meg magadon?
Pár centivel lehetnék magasabb.
(Vigyor, vigyor, vigyor.
Mosolyog, vigyorog, nevet, de tudom és mondja is, hogy ezzel
"sok-sok tépelődést, kínlódást, gyötrődést, ki- és befordulást" leplez...)
- Ha hiszel a reinkarnációban, kin.........?
Nem hiszek (válaszolja, mielőtt végig tudnám mondani a kérdést.)
- Mivel töltöd a szabadidődet?
Ha majd lesz, megmondom. :)
Szép helyekre utaznék.
- Mi a hitvallásod?
Dolgozni gyorsan,
alkotni szépet,
szeretni az embert és a természetet.
- Melyik a kedvenc könyved, amit mindenkinek ajánlanál?
Eric Knight: Légy hű magadhoz.
Még álljon itt Kati bemutatkozója:
" Egyszer volt, hol nem, volt egy város, ez a sárból épült várból álló Sárvár.
Hát biza, én ott születtem, nagyon régen ám: még a múlt században, egy szép
júniusi napon, ettől aztán én csak egy indián lyány vagyok.
Jártam iskolába - nem mellé!
Itt is, ott is: Újfalu, Sárvár, no meg Pest.
A nagymamámtól tanultam kötni, horgolni.
Anyám megnevelt. Szigorúan!!!
Szőni? Kb. 8 éve szövök.
Pénzkeresetnek indult, aztán kinyílt egy csodálatos világ, két életre is elegendő ötlettel.
(Gyönyörű munkáit a Hagyományok Házának kis kiállítótermében láthattuk!)
Párizs és a francia kultúra szépsége nagyon megfogott.
(Franciául tanul!)
Még nem láttam levendulamezőt, lehet, nem is fogok, így hát ültettem magamnak."
(Vidéki "birtokán" már évek óta "szüreteli"és
a levendulát magakészítette szütyőkben tartja.)
Kiss Katalin
hospice ápoló,
(szőnyeg)szövő,
kötő, varró, horgoló,
levendula termesztő,
holtig alkotó és tanuló XXI. századi nyugdíjas.
Anya és nagymama.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése