Tabudöntögető ( 8. )

"Óvszer a banánon, avagy hogyan beszéljünk a szexről a gyereknek" címmel jelent meg ma egy írás a WMN oldalán.
Tetszett, megosztottam és nem is akarok vitatkozni vele.
Hozzászólok - itt,  mert ott túl hosszú lenne:

Hogyan beszéljünk a szexről?
Mindig a gyermek életkorának, értelmi képességeinek, lelki érettségének megfelelően.

"A gyerek teste szentség. Afölött ő rendelkezi."
Igaz.
Ő rendelkezik fölötte, ha már van belátó-, döntés- és cselekvőképessége is.
Addig meg jól kösse fel mindenki a gatyáját és jól készítse fel a gyerekét, mert 12 éves kortól nem erőszak a szex, ha a mi 12 évesünk beleegyezik.
Tudja majd, hogy mibe megy bele, mi vár rá, milyen következményei lehetnek...! (Tudja majd?)

Önmagunk felfedezése?
Azt mondom: nagyon rendben van.

Kísérletezések?
Egyéjszakás kalandok?
Pillanatnyi örömök?
Édesapám mondta: édes gyerekem, ne kísérletezz, nem vagy te Edison!
És tényleg.
Ne vidd vásárra a bőrödet!

Megtaníthatjuk gyerekeinknek, hogy vannak vágyak, amik nem teljesülnek (teljesülhetnek) azonnal,
és arra is érdemes megtanítani őket, hogy tudjanak kivárni, kordában tartani vágyaikat, akár önmegtartóztatni is.

Nem a szüzesség értékéről beszélek akkor, amikor azt mondom, ne adjon értékes ajándékot idegennek.
Az ember értékéről beszélek, lányok és fiúk emberi értékéről!
Arról, hogy ismerjék meg magukat, ismerjék meg a másikat is, legyen egészséges önképük,  egészséges testképük, önismeretük, önbizalmuk, hogy magabiztosakká váljanak, tudjanak dönteni, tudjanak ők maguk is nemet mondani.

"... a védőnő bejött osztályfőnöki órára és egy szottyadt banánon bemutatta, hogyan kell felhúzni az óvszert."

A '90-es években azon szerencsések közé tartoztam, akik (sajnos csak egy igen rövid ideig) taníthatták a Családi életre nevelést, egészen addig, míg azt nem mondták, védőnő nem taníthatja, mert nincs pedagógusi végzettsége...
Az agyonterhelt tanárok végül megúszták a dolgot, mert az egész projekt meg lett fúrva.
Aztán következett a kortárs egészségnevelők képzése, amibe még a Magatartástudományi Intézet
munkatársai (Csoboth Csilla, Purebl György) is becsatlakoztak.
Az, hogy a védőnő hányszor jutott be egy-egy osztályba beszélgetni, előadást tartani, az mindig függött az iskola vezetésétől, tanári karától.
Szerencsére két iskolában volt rá igény, így lehetőség is, és nemcsak az osztályfőnöki órákon!
 A védőnői tanácsadásokon sem volt tabutéma a szex.

Azzal együtt: a szexedukáció gyakorlatilag nulla.
Nincs elég ifjúsági védőnő, akik még vannak, olyan mértékben túlterheltek, hogy levegőt sem kapnak!
Rengeteg a (sokszor nem is védőnői) feladat.
(Ez egy másik történet, de fontos, hogy tudassam.)
De esküszöm: a banán nem volt és a jövőben sem lesz szottyadt!