Nosztalgia (Nr.1.) - Szépséges emlékeim

 

Nosztalgikus hangulatom úgy indult be, hogy láttam egy videót,
ahol Nayda az új tanévet hirdeti.

Tavaly egészen a bejáratig jutottam, de lepattantam a zárt ajtóról.
Így jár az, aki Karácsonykor akarja ropni a táncot.
Ettől egy kicsit szomorú lettem ( nem is!),
kb. így éreztem magam (á, dehogy!):

Hamar megvigasztalódtam ezzel:

később meg ezzel:

Biztos, ami biztos: malacot fogtam, hogy a továbbiakban szerencsém legyen.
Lett.
Volt.

Jövet-menet, kirándulások, városnézések között a játszótéren is múlattuk az időt.

Az arra járó gyerekek nagy örömére.  Szájuk fültől fülig ért.

Sokat időztünk Salinasban, a tenger partján,

ahol még surf leckéket is vettem. :)
Igazán jól ment.

Selfie - ahogy én csinálom -, így biztos az inkognitó. :)

Ma vasárnap van és hét ágra süt a Nap.
Ott hétköznap is vasárnap volt - nekem.
Teljes ellátás, figyelem, törődés, szeretet, empátia, tolerancia...
Gyerekkorom óta nem gondoskodott rólam így senki,
(a hétköznapokban és a kórházi "wellnessek" során Kislányom szerető törődését élvezem!)
most meg mindent a Kisfiam csinált!

(Szájadat befogod!
 Nyelvet nem öltesz!
 Ne grimaszolj,
 anyja huncut kölke!)

Vásárolt, mosott, főzött, takarított, kiszolgált, mosogatott,
programot szervezett...





(Öltözzünk össze
és mondjuk együtt: múúúúúú!)

... és még macit is lőtt nekem este a vurstliban.

El voltam kényeztetve.
Hej, de jól viseltem!

/ Folyt. köv. , ha ismét beindul a "mozizásom".
 Persze mindig van/lesz valami, valaki, aki majd beindítja...
 Csak szólok, hogy akit nem érdekel, időben elmenekülhessen.
 Ez itt nem kötelező olvasmány. :) /