Nosztalgia ( 2. ) - Szépséges emlékeim

Ma arra ébredtem, hogy hallom a tenger zúgását.
Megvonási tüneteim vannak, vagy mi a manó?!

Csodáltuk Salinasban.





 Szerettük Gijonban is. 

Nem volt a cipőnkön számláló, de a napi tízezer lépés biztosan megvolt.
Minden nap útra keltünk és mentünk-mentünk, néztünk, láttunk.
Engem mindig elvarázsol a természet.
Szeretem a hegyeket, völgyeket, folyókat, tavakat, tengereket, fákat, virágokat, állatokat.
Előző életemben biztosan vidéki lány voltam - nem szeretem a városok zaját,
a tülekedést, a rohanást.
Aviles kedvemre való hely: kicsi, nyugodt, barátságos.

Oviedo - bár nagyon szép - már sok nekem, meg aztán tengerpartja sincsen.

Ámde, bármikor találkozhatsz Woody Allen-nel.

Piedras Blancas nagyon hangulatos városka,

bár - ahogy nézem - ezen a képen épp nem látszik. Sebaj!

Na, ez volt a "dióhéjban", aztán lesz ez még majd bő lére is eresztve,
csak ma arra keltem, hogy hallom a tenger zúgását.

A zaj persze a szomszédból jött, fúrta a falat.
Csoda, hogy szaladnék, vinne a lábam?
Nézném a tengert, enném a halat,
parton táncolnék, lebbenne fátylam.