2017. augusztus 24., csütörtök

Verőce, Verőce, te csodás!

Amikor elkezdtünk kijárni a füstösvonattal, még Nógrádverőcének
hívták, de az állomás nevéből már hiányzott a "z".
Az első nyáron (1966-ban!) a Duna annyira áradt, hogy a víz befolyt a kertbe...
... ami a képet nézve nem kis teljesítmény, ugye!?
A Malom-közbe sem tudtunk lemenni, fentről néztük a tájat, a Dunát, a Napot,
a Holdat, a hajókat, a csodát.
Már lépcső is van.
Verőce az örök szerelem!
Mindig szép volt, de ahogy öregszik, egyre szebb!
Bátyámmal és Lányomékkal kirándultunk, múltidéztünk,
nosztalgiáztunk:
Mennyi újdonság, ezernyi változás!
Díszkút a Főtéren
Bátyám Ybl Miklós szobrával, aki a dunai támfalakat tervezte

Párra találtam! :)

A vén Dunán nem fog az idő, rajtunk már itt-ott nyomot hagyott.

Harangok és haranglábak

Hová lett az ABC, az étterem? A jó hír az, hogy itt készítik a környék legjobb sütijét, fagyiját!
Géza fejedelem szobra
Panoráma lent
fentről
A Malom-köz ma




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése