Jól tudom én azt, hogy a fájdalom vak,
Mégis szemembe könny hiába gyűl.
Könnyek között is érzem: bánatomnak
Én vagyok oka egyesegyedül.
Beismerem, bánom minden hibámat,
A világot ne érje vád.
Te vagy a bűnös! - jajdul föl a bánat-
A mérges kígyót magad ápolád.
A boldogságot meg nem érdemeltem,
Gyarlóság kísért útamon,
De részem a bűnhődésből kivettem,
Hibáimnál több tán a bánatom.
Harag helyett könnyezve átölelném
S szeretni tudnám üldözőimet...
A legnagyobb kínt is viselve békén
Ne tudja lelkem, mi a gyűlölet.
Reviczky Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése