A film igaz történet alapján Palacio által írt: Csodácska című könyvének adaptációja.
Szívbemarkoló, jó szerkezetű film, ami minden szereplő szemszögéből
láttatja az eseményeket.
A főszereplője Auggie (Jakob Tremblay), az arcdeformitással született fiú, akit eddig az édesanyja
tanított otthon, ötödikesként most először megy iskolába.
Egy új helyzetbe, új közösségbe kerülni mindenkinek nagy kihívás.
Auggie Pullmann nem hétköznapi arcával ez különösen az.
Auggie átlagos dolgokra vágyik, mint a többi gyerek, de legfőképpen barátokra.
Mindent megtesz, hogy elfogadják, de a beilleszkedés nem megy zökkenőmentesen.
Végül a szeretet, a kedvesség, az empátia, a tolerancia, az elfogadás (azok az emberi vonások, amikre érdemes ráerősíteni, mert - mint itt, a filmben is -) elnyerik méltó jutalmukat.
Könnycsatorna nyitogató film.
Példaértékű, már-már tökéletes, közel meseszerű, számomra mégis hiteles családról,
ahol mindig számíthatnak egymásra.
Szép film.
Az anyuka (Julia Roberts) nem lesz depressziós (lehetne!),
az apuka (Owen Wilson) nem válik alkoholistáva (tehetné!),
az elhanyagolt, figyelemre vágyó tizenéves nővér (Izabela Vidovic) nem lázad,
nem lesz drogos, nem hullik szét a család.
Ott vannak, megmaradnak egymásnak.
Tartalmas, szép családi film.
Érdemes megnézni!
Én is megnézem majd, mert - bár ott voltam - nem láttam.
Szemtakaróval a szememen ültem végig a 115 perces mozit, Virányi-Kovács Margit
audionarrációjára bízva magam.
Margit tökéletes bevezetője után, ahol leírta a filmen szereplő karakterek külsejét,
folyamatosan tájékoztatott minket a párbeszédek között zajló hangokról, zajokról,
képekről, helyszínekről, testbeszédekről, arckifejezésekről anélkül, hogy megzavarta volna
a fontos hang- és zenei effektusokat.
Köszönet érte!
Hatalmas élmény volt!
Amikor levettem a szemtakarót, sírtam.
Nem csak a film miatt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése