(MEG)ÉLÉSI. Nem túlélési! Na azért!

Valami lehetett a bögrémben.
Valami, ami módosította a tudatomat.
Csak így történhetett, mert egyébként hogy adtam volna a
"(Túl)élési napló..." címet néhány szösszenetemnek.

Túlélni? Mindig azt mondom: megélni, átélni!
A túlélés nem lehet alap, csak következmény.
A megélt/átélt rossz hozománya.
Hogy egyik klasszikus varázsigémet idézzem:
"ÉLNI
 át-, meg- és le-,
 nem feltétlenül és nem mindent ki- és fel-,
 de mindenki majd úgy,
 ahogy akar, mer..."

A kérésem annyi:
"Jaj, Istenem, ha szabad ilyet kérni:
 minőségi időt adj, ne mennyiségnyit!"

Akkor aztán hajrá!
Megélem, átélem a jót is, rosszat is.
Mondjuk, most inkább a jó dolgokat szeretném.
(Arra a kis időre...)

Bár:
"Nem állítanám meg,
 nem is pörgetném
 se előre, se vissza
 az IDŐ kerekét.
 ITT és MOST
 majdnem minden jó.
 Hidd el: ez a
"majdnem minden"
  - JÓ!"

Szóljatok rám, ha újra ilyen címet adnék!
(Túlélem! :) )