2018. március 27., kedd

(Túl)élési blablabla, folyt. köv.

Kiteregetem a szennyest

Azt olvastam, hogy mosott ruhát szobában szárítani veszélyes.
A jelentősen megnövekedett páratartalom kedvez a gyönyörű nevű
aspergillus fumigatus és névtelen, de gonosz társaik elszaporodásának.
Komoly támadást indítanak különösen asztmások, gyenge immunrendszerű
emberek ellen, de senki nincs biztonságban, ha elkezd penészgombákat
telepíteni.
Belélegezve árt a tüdőnek, súlyos tüdőbetegség kialakulásához vezethet.

A szükség törvényt bont, ezért a vizes ruhák a szobában száradnak.
Szigorúan nyitott ablak mellett, hogy megússzam a fentieket.
Ilyeténképpen a páratartalom nem is emelkedett, de rettenetesen fázom.
Didergek.
Vacog a fogam.
Fogam a vacog.
Ebből tüdőgyulladás lesz...

Tényleg muszáj nekem ilyen veszélyesen élnem?
Ostoba, 60+-os lázadó...!
Vásárolni menni, amikor a dolgozók, iskolások kezdik a napot?
Beülni a rendelőbe, amikor egy társadalmilag hasznos tag is orvosra vár?
Tömegközlekedni csúcsidőben?

Hoppon maradni, bár nem vagyok Margit - azt lehet.
Meg büntetés nélkül átmenni a piroson.
Meg önsajnálni, ahogy éppen most teszem.

Ne vegyétek komolyan!
A helyzet nem ilyen rossz, de szobában ne szárítsatok vizes ruhát,
mert, mint én most, majd félrebeszéltek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése