 |
| TÓTH ÁBEL dedikál |
 |
 |
| A KÖNYV, nekem ajánlva! |
"Amikor elkezdtem írni ezt a könyvet, nem akartam senkit tanítani."
Mégis azt teszi!
Szembenézésre, őszinteségre, felismerésre, túlélésre, továbblépésre tanít.
"Nem akartam megmondani, hogyan kell élni."
Mégis azt teszi!
Saját technikáját osztja meg mindazokkal, akiknek nincsenek, és ezek a
módszerek nagyon hasznosak addig, míg az olvasók saját útjaikra lelnek.
(Sőt: utána is!)
"...próféta sem akartam lenni.
Egyszerűen csak leírtam saját történetemet."
Nem, nem "csak" és nem "egyszerűen".
Személyesen, egyedien, olykor nyersen, szókimondóan,
de nem öncélúan vulgárisan, olykor már-már költőien.
Nem eldrámázva - pedig lehetne!
Nem szenzációhajhász módra - pedig tehetné!
Ám akkor nem lehetne, nem lenne az, ami: egy EMBER önéletrajzi ihletésű,
önismereti regénye.
Vallomás a magányról, a pokolról, a félelmekről, a szorongásról,
a felismerésről, a feltárásról, a szembenézésről,
a túlélésről, a továbblépésről.
Spirituális fejlődéstörténet.
Lélekgyógyászati segédeszköz.
