2026. március 21., szombat

A Színházi Világnap előtti szombaton

 Ma, 2026. március 21-én ismét együtt ünnepelhetnek a színházi alkotók

 és a nézők a Budapesti Színházak  Éjszakáján.

 

Több mint ötven színház és társulat nyitja meg kapuit, hogy 

az előadások és koncertek mellett beavató- és más rendhagyó 

eseményekkel vezessék be nézőiket a színház varázslatos világába.

 

A magyar nyelvű színjátszás kezdetei a 18. századra nyúlnak vissza.

Az első magyar színtársulat 1790-ben alakult meg.

Az első magyar színésznők egyikeként, a korszak kiemelkedő alakjaként 

Déryné Széppataki Rózát tartják számon, aki 16 évesen (1809-ben) csatlakozott

az első magyar színjátszó társulathoz.

 

Érdekességként annyit, hogy a női színházi rendezők megjelenése 

csak a 20. század elejére tehető, amikor a rendezés, mint önálló 

művészeti szakma  kezdett megszilárdulni.

A nők színházi rendezőként való elismerése lassú folyamat volt, 

mivel a rendezői szakma sokáig férfidominanciájú területnek számított.

Az 1900-as évek elején, majd a század közepén kezdtek el nők hivatalosan, 

oklevéllel rendelkező rendezőként színpadra állítani darabokat.

Magyarországon az első női rendezők az 1930-as években jelentek meg 

a Nemzeti Színházban, a Hevesi- és Ódry-korszak után.

Az első magyar okleveles színházi rendezőnőnek Hajek Sára tekinthető, 

aki a Nemzeti Színházban kapott feladatokat az 1930-as években.

 A színházi rendezői üvegplafont a 20. század derekán kezdték áttörni a nők,

amikor a színházi struktúrák már nyitottabbá váltak a női alkotók felé.

 

Itt, a Világnap előtt érdemes kicsit kitekinteni:

Lengyelországban Irena Solska (1877-1958) tekinthető az egyik legelső 

és legjelentősebb színházi rendezőnek.

Solska színésznőként kezdte, de már pályája korai szakaszában, 

a 20. század elején színpadra állított darabokat és aktívan részt vett 

a díszlet-, jelmez- és koncepciótervezésben, ami egyedülálló volt 

egy nő részéről,  nyugodtan mondhatjuk: nem csak Lengyelországban,

hanem az egész világon!

Operaházi szinten Janina Korolewicz-Waydowa volt az első nő, 

aki operaházat igazgatott az 1930-as években.

 

Ha a filmek világába is kitekintünk, ott Nina Niovilla volt az első nő, 

aki filmet rendezett 1918-1919 körül.

A 20. század elején (különösen az 1910-es, 1920-as években) 

a némafilmek korszakában

meglepően sok női rendező dolgozott a világban, sokkal több, 

mint a hangosfilm megjelenése utáni évtizedekben.

Bár pontos statisztikák nincsenek, a kutatás szerint 1920 előtt 

több mint 30 női rendező volt aktív, az 1910-es években az Universal Stúdió

 például kifejezetten "hemzsegett" a női rendezőktől!