 | |
| Ne fotózz hajnali 10-kor! |
 |
| Megérkeztünk! |
 |
| Itt vagyunk és oda megyünk. Látod? |
 |
| Kati lóg a szeren. |
 |
| Nyújtsunk! |
 |
| Nyújtsunk, mert zsibbasztó volt az a 35 perces utazás! |
 |
| Ide megyünk - mutatja Kati. (Ő még nem járt itt, de tudja és tudja és tudja!) |
 |
| Innen jövünk és amiket közte láttunk: |
 |
| A műhely (sajnos csak a rácson innen!) |
 |
| Kati kérdez, kérdez és kérdez (tudásvágya elapadhatatlan!), Mészáros Zsombor mindenre tudja a választ! |
 |
| Kati szerint jól mutat a kerámián a zöld és a kék, Zsombor másképp gondolja. |
 |
| Híres keramikusdinasztia művészetét láthatjuk egy múzeumban. Az apa: Gorka Géza, a lánya: Gorka Lívia |
 |
| és az unoka: Gorka-Focht Géza munkáit. |
 |
| Melyiket szeressem? - Kati töpreng és csodálja. |
 |
| Kilátás a múzeumból. |
 |
| Az emeleten Szelényi Károly fotóművész képeit láttuk |
 |
| Felmentünk a templomhoz. Pihenjünk! Megérdemeljük! |
 |
| Mennyi lépcső! (Mennyi is? Legközelebb megszámolom.) |
 |
| Lányok a tükörben. (A tükör meg a vasúti átjáró alatt. Sminkelni nem tudtunk benne...) |
 |
| Kávé + Verőce szelet, előtte egy banán. Kell az energia! |
 |
| Kati nyelvet öltöget, de Tóth Dávid díszkútja szebb! |
 |
| Ybl Miklós építész emléktáblája... |
 |
| ...és szobra. Kati ismerkedik... |
 |
| ... én már haladnék. |
 |
| Itt nyaraltunk sok-sok évig. Kati csak látogató volt olykor-olykor, |
 |
| de akkor Ő is innen gyönyörködött a tájban, |
 |
| innen néztük a csónakokat, hajókat, uszályokat, |
 |
| a Dunát amikor áradt vagy éppen apadt, |
 |
| Imádtuk a kavicsokat, a halakat, a tábortüzet. (Csak az a kagyló! Csak azt tudná feledni! ) |
 |
| Na, ez még nem volt itt a "mi időnk"-ben. |
 |
| Most a mólónál ejtőztünk, napoztunk, hallgattuk a víz csobbanását és/vagy a csendet. |
 |
| Később megnéztük a kápolnát is az Árpád úton. Gyönyörű! (Sajnáltuk, hogy nem tudtunk bemenni...) |
 |
| Ezt azért elolvastuk. |
 | |
| Azután búcsút vettünk. ("Mikor elindul a vonat, a szívem majdnem megszakad"!) | Verőce! Újra jövök, ismét jövünk! |
